A könnyező házigomba (Serpula lacrymans)
Beszéljünk róla. Érdemes, mert képes lebontani a házunkat…
Munkáink során egyre gyakrabban találkozunk megroggyant házakkal, elmozdult tetőkkel, szétbomlott parkettákkal, padlókkal. A felelőst keresve, szinte mindig megtaláljuk a „könnyező házigomba” (Serpula lacrymans) fonalait, vagy termőtestét.
Kétségtelen, hogy házainknak a könnyező házigomba a legnagyobb ellensége. Minden cellulóz tartalmú anyagot elpusztít. Lebontja a fát, de a rétegelt ragasztott lemezeket is. Elpusztítja a könyveket, a cellulóz tartalmú textíliákat és szigetelő anyagokat. Táplálékot keresve fonalai (micéliumai) messze elnőnek és közben méteres beton-, vagy téglafalon, is áthatolhatnak. Nedves környezetet teremt maga körül, és ezzel tovább rongálja az épületet.
Gyakran teszik fel a kérdést, hogy mi okozza egy-egy épületben a gombafertőzés kialakulását. Erre azt mondhatjuk, hogy a fertőzés megindulásához szükséges körülményeket szinte mindig valamilyen építési-, vagy üzemeltetési hiba teremti meg.
A gombaspóra csírázásához bizonyos feltételek szükségesek: ilyen például, a faanyag felületének enyhe savassága. Ha a faanyagunk penészes, pincegombával fertőződött, vagy egyszerűen csak esik rá a savas eső, máris adott a gombafertőzés kialakulásának lehetősége.
A gombaspóra csírázásához faanyag optimális hőmérséklete 22-24ºC. Kedvező, ha a faanyag nedvességtartalma nem kevesebb, mint 18-20 százalék. Segíti a csírázást, ha áll a levegő, nincs léghuzat.
Gombaspóra mindig van a levegőben bőségesen. Ha közülük csak egyetlen egy kerül oda, ahol ezek a kedvező körülmények összeállnak, akkor az kicsírázik és elindul a fertőzés.
Még gyakoribb jelenség, hogy az épületbe a gombát fertőzött faanyaggal hurcolják be.
Az 1. sz. fotón egy gerendaház oldalfala látható. A vadonatúj, fertőzésmentesnek látszó, de nem védett faanyag közé beépítettek néhány bontásból származott, fertőzött gerendát, és néhány év alatt szinte az egész épület elfertőződött.
1. sz. fotó
Fertőzött gerendák mellé beépített egészséges faanyag
Sokszor a beépítés után több év is eltelik, mire a gomba újból elkezd fejlődni, és akkor elindul a küzdelem. A „gombatulajdonosok”, elképesztő történeteket szoktak mesélni arról, hogyan harcolnak sokszor évekig eredménytelenül a gombával.
Ezeknek a „népi gyógymódoknak” összegyűjtése és dokumentálása valóságos kincsesbánya lehetne egy néprajzos számára.
A mi szempontunkból viszont az jelent – nem elhanyagolható – problémát, hogy ezek a gombairtási módszerek szinte teljesen hatástalanok.
Érdemes felsorolni néhány gyöngyszemet, hogy ne merüljenek a feledés homályába:
Erdélyszerte elterjedt módszer a gombának a gázolajjal, „motorinával” történő locsolása. A motorina könnyező házigombának nemigen árt, de a házat gyakorlatilag lakhatatlanná teszi, olyan mérhetetlenül büdös. Ki akar egy olajfinomítóban lakni… Ezen felül tűzveszélyes, elszennyezi a talajvizet, beszívódik a falba, ledobja magáról a festéket stb. A legnagyobb baj azonban, hogy a gomba tovább él. Lehet, hogy amelyik részét éppen nyakonöntötték elpusztul, de ez az egész gombának csak egy kis része.
A többi vidáman él és fonalait sebesen növeszti tovább, hogy pótolja a veszteséget.
A Kárpát medence más részein szelídebb emberek megelégednek a gomba termőtestének lekaparásával és valamilyen fertőtlenítőszeres mosogatásával.
Ez olyan mintha mondjuk egy körtefát, úgy akarnánk elpusztítani, hogy rendre leszedjük róla a termést.
Harcosabb egyének a gombát rézgáliccal „kékkővel” szokták permetezni.
Ennek, ha nincs is hatása, de legalább van némi elméleti alapja, hiszen a peronoszpóra is gomba éppúgy, mint a könnyező házigomba. Sajnos azonban nincs több közük egymáshoz, mint a fűszálnak a tölgyfához. Ha ki akarom vágni, egyikhez kasza kell, a másikhoz balta. Cserélni nem lehet.
A könnyező házigomba ugyan nem örül, ha rézgáliccal permetezik, de különösebben nem is bánkódik. Hamar kiheveri és növekszik tovább.
Egészen egyedi ötlet a kukorica gyomirtó szer harcbavetése. Ez is növény, az is növény, mondta a gazda, és ebben tévedett. A gomba ugyanis nem növény. Fehérjeszerkezete alapján egy időben inkább az állatok közé akarták sorolni. Mára megszületett az egyetértés a biológusok között, miszerint a gomba nem növény, nem állat, hanem gomba. A gyomirtószeres kezelés tényleges hatásosságáról nem tudtunk meggyőződni, mindenesetre a ház szaga vetekedett egy növényvédőszer raktáréval. Ha egy lakás ilyen büdös, úgyis ki kell belőle költözni, és akkor már majdnem mindegy, van-e benne gomba, vagy nincs.
Kísérletező kedvű polgárok csatába indulnak étolajjal (ez akkor élvezhető, amikor megavasodik a gerendán), sóval vagy hamuval, esetleg trágyalével, néha egy kis vízüveggel stb. Van, aki azt tervezi, hogy felgyújtja a házat, ami a gombamentesítés szempontjából kétségkívül korrekt megoldás, csak igen költséges. (Előtte tanácsos megnézni, vajon be van-e fizetve az utolsó biztosítási csekk…)
Majdnem mindenkinek van ezeken kívül is egy – vagy több – csalhatatlannak vélt módszere a gomba elpusztítására.
Nézzük meg akkor közelebbről milyen is ez az élőlény, amely majdnem annyi téveszmét gerjeszt, mint egyik-másik filozófus.
A könnyező házigomba tudományos neve régebben Merulius lacrymans volt, újabban Serpula lacrymans-nak hívja a nemzetközi irodalom. Rendszertanilag a bazídiumos gombák közé, ezen belül pedig a redősgombák közé tartozik. Termőteste többé-kevésbé vastag húsú, aljzatra fekvő, ritkábban konzolosan álló.
2. sz. fotó
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans) aljzatra fekvő termőteste
3. sz. fotó
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans) elöregedett, konzolos termőtestei
Húsa fehér, a termőréteg ráncos, redős, kezdetben világossárga, majd rozsdabarnává sötétedik. Micéliumai és nyalábjai 1-6 mm vastagok lehetnek, és kötegekbe állhatnak össze.
A nyalábok és kötegek meghajlítva pattanva törnek.
4. sz. fotó
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans) micélium kötegei
A könnyező házigomba a megtámadott fatestben lévő cellulóz molekulákat rövid idő alatt szétbontja, miáltal a faanyag ugyanúgy széttöredezik, mint ahogy széttöredezne mondjuk a vasbeton, ha elvagdalnák a benne lévő vasat. Úgynevezett vörös korhadást okoz és nagyon jellegzetes tünet a faanyag szálirányára merőleges repedések feltűnése.
5. sz. fotó
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans) bontásának következtében kialakuló, szálirányra merőleges repedések
Amikor a fertőzés már elindult hiába szárad ki a faanyag, mert megkezdődött a cellulóz molekulák vízzé és széndioxiddá történő lebontása,. A lebontás során képződő víz ekkor már elegendő a gomba számára, hogy életét fenntartsa, sőt a fölösleget – nomen est omen – kikönnyezi a termőteste szélén.
A könnyező házigomba sem él örökké, de azért ne számítsunk arra, hogy magától elpusztul!
A száraz körülmények közé került micélium több évig is megőrzi életképességét, és ha a környezete nedvesebbé válik, tovább fejlődik. A gomba sokszor hosszú ideig nem hoz termőtestet, de ettől még változatlan intenzitással pusztítja a faanyagot (6. és 7. sz. fotó), máskor viszont „gyönyörű” termőtestek születnek, lásd a 2. és 3. sz. fotókat.
Sokszor találtunk elöregedett termőtesteket, amelyek évek alatt sem terjedtek tovább, pedig megtehették volna… szerintünk legalábbis. Máskor viszont a gomba elözönlötte a rendelkezésére álló területet, viharos sebességgel pusztított és hozott termőtesteket.
Melyik miért történt? Az okokat nem ismerjük, pedig biztosan vannak.
7. sz. fotó
A könnyező házigomba termőtest létrehozása nélkül is képes a faanyag elpusztítására
Mit tegyünk, ha gombafertőzést észlelünk?
Először is őrizzük meg a nyugalmunkat és higgyük el, hogy minden pesszimista vélekedés ellenére a könnyező házigomba kiirtható az épületből!
Nem egyszerű művelet, de ennek az írásnak a szerzője csaknem 28 év alatt mintegy 700 épületből irtotta ki a könnyező házigombát úgy, hogy mindössze egyetlen esetben történt visszafertőződés.
Gombafertőzés észlelése esetén tehát a legjobb megoldás, ha fölvesszük a telefont, és szakembert hívunk.
A legrosszabb megoldás, ha neki kezdünk szétszedni a házat. Ez esetben a szakember, már nehezen tudja megtalálni a gócot, behatárolni a fertőzést és bizonytalan lehet a védekezés hatásossága.
A védekezés általános folyamata:
– Meg kell állapítani a fertőzés kiindulási helyét, meg kell állapítani a fertőzés okát, hogy azt megszüntethessük.
– Meg kell állapítani a fertőzés határait az épületben, minden irányban. Ezt hívják a fertőzés behatárolásának.
– Ki kell alakítani a biztonsági sávokat, általában a még észlelt utolsó gombafonaltól 80-100 cm távolságra.
– Gondoskodni kell az épület többi részének védelméről taposótálcákkal, ideiglenes vegyszeres védelemmel, bútorok fertőtlenítésével, letakarásával stb.
– A biztonsági sávok által határolt területről minden fertőzött szerkezeti részt, töltést stb. ki kell bontani. A bontásnál figyelembe kell venni a statikai, műemléki, gazdaságossági szempontokat.
8. sz. fotó
A gombafonalak követése, (a fertőzés behatárolása) másfél méterrel a padlószint alatt
9. sz. fotó
Szerencsésebb esetben a pincefödémen megállt a fertőzés
– Nagyobb épület esetén a fertőzött törmeléket a helyszínen kell fertőtleníteni, és zárt csomagokban kell az épületből kihordani. Ugyanez érvényes a fertőzött faanyagra is, amelyet a lehető legrövidebb szállítás után el kell égetni. Szigorúan tilos a fertőzött faanyagot eltenni téli tüzelőnek, vagy bárhová beépíteni, vagy betárolni.
– A törmeléket hatóságilag kijelölt helyre kell szállítani és előírásosan elföldelni akkor is, ha a helyszíni fertőtlenítése megtörtént. A kibontott ép téglákat össze kell törni, nehogy valaki összeszedje és beépítse.
– A vakolatokat a szakértő által meghatározott területen le kell verni, a fugákat legalább 1,5 cm mélyen ki kell vésni.
– Az így kiszabadított felületeket hőkezelésben kell részesíteni legkevesebb 15 perc/m2 ideig. Eközben ügyelni kell, nehogy meggyulladjon az egész ház.
10. sz. fotó
Kibontott, könnyező házigombával fertőzött falfelület hőkezelése
– A hőkezelt felületeket DIFFUSIT M vizes oldatával kell mázolni, vagy permetezni. (A DIFFUSIT M kifejezetten könnyező házigomba fertőzések megszüntetésére kifejlesztett védőszer. Teljesen szagtalan, színtelen, méregjelzése nincs, de gombaölő hatása kiváló.) Nemcsak a falakat, hanem a környező fafelületeket is kezelni kell.
11. sz. fotó
Könnyező házigombával fertőzött fa-és falfelület kezelése gombaölőszerrel
– Amennyiben a szakértő úgy dönt, akkor a könnyező házigombával fertőzött falakba DIFFUSIT M vizes oldatát kell bepréselni, vagy betölteni. A kívánt mennyiség elérése után a lyukakat vegyszeres habarccsal le kell zárni.
12. sz. fotó
Gombaölőszer beitatása a könnyező házigombával fertőzött falba
– A kiemelt feltöltések helyett szerves anyagtól mentes homokos kavics feltöltést kell visszaépíteni legkevesebb 80 kg/m3 mészhidrát (porráoltott mész) hozzáadagolásával.
– Az épületbe kizárólag védőkezelt faanyagot szabad beépíteni.
– A beépítésre kerülő padlókat, lambériákat stb. egy évig nem szabad sem festeni, sem lakkozni, vagy bármilyen felületlezáró anyaggal kezelni.
Ez a felsorolás természetesen csak rövid áttekintése a gombamentesítés folyamatának.
A tényleges munka nem képzelhető el szakember irányítása nélkül. Amennyiben a munkát idegen kivitelező végezi, ragaszkodni kell legalább 5-6 éves garanciához, amit írásban kell rögzíteni. Ugyanilyen fontos, hogy a felhasználásra kerülő védőszereknek uniós, engedélyük legyen, és a gyártó, vagy a forgalmazó adjon hozzá megfelelőségi nyilatkozatot.
A gombamentesítést mindig jelentős és költséges helyreállítás követi. Nem szabad kockáztatni, hogy visszafertőződés miatt a helyreállított részeken esetleg elölről kezdjék a mentesítést.
Babos Rezső
c. egyetemi docens
faanyagvédelmi szakértő
Magyar Mérnöki Kamara
FA-12 13-10486
Könnyező házigombával kapcsolatos kérdéseivel forduljon a Faanyagvédelmi Tudásközponthoz az alábbi elérhetőségeken:
Telefon: 06 (26) 325 554
E-mail: Romániában: Kaszta Attila (könnyező házigomba mentesítés, faanyagvédelmi kivitelezés): 40 753 941 439
Fotójegyzék:
1. sz. fotó: Fertőzött gerendák mellé beépített egészséges faanyag. Erdély, ivói Kolping ház.
(Fotó: Babos)
2. sz. fotó: Könnyező házigomba aljzathoz simuló termőteste a gávavencsellői Dessewffy
kastélyban. (Fotó Babos)
3. sz. fotó: Könnyező házigomba konzolosan álló termőteste a gávavencsellői Dessewffy
kastélyban. (Fotó: Babos)
4. sz. fotó: A gomba micéliumai kötegekbe állnak össze. Gödöllő, Grassalkovich kastély.
(Fotó: Babos)
5. sz. fotó: A cellulózmolekulák elbontásának eredményeképpen szálirányra merőleges
repedések képződnek. (Fotó: Internet)
6. sz. fotó: Nem képződött termőtest, a gomba mégis szétbontotta az ajtótokot. Hévíz, üdülő
(Fotó: Babos)
7. sz. fotó: A gomba micéliumai elborították az egész pincét, termőtest még nem képződött.
(Fotó: Internet)
8. sz. fotó: Gombafonalakra „vadásznak” egy budapesti bírósági épületben. (Fotó: Babos)
9. sz. fotó: Ebben a lakásban elegendő volt ilyen kis bontás. (Fotó: Bánky)
10. sz. fotó: Fertőzött falazat kiégetése a csíksomlyói kolostorban. (Fotó: Tövissi Zsolt)
11. sz. fotó: Falazat permetezéses védelme a Budapesti Szent István Bazilika tetőterében.
(Fotó: Babos)
12. sz. fotó: Falazat mélyvédelme, Diffusit M oldat becsepegtetésével egy szombathelyi
műemlék épületen. (Fotó: Babos)