Gombakárosítók ismertetése

Könnyező házigomba (Serpula lacrymans vagy Merulius lacrymans)

Talán a leghírhedtebb faanyagot károsító gomba. Barna korhadást okoz. Károsítására jellemző a nagyméretű köbös bontáskép. Elsősorban fenyőféléket, de keményfák szijácsát is képes bontani, károsítani. Nedvességigénye kezdetben magas, fertőzött faanyagok esetében optimuma a 18-20%-os fanedvesség. Ezt az állapotot képes fenntartani, az enzimes bontás során keletkező vizet képes kondenzálni vízcseppek formájában (innen a „könnyező” jelző). A kezdeti fertőzés során fehér vattaszerű légmicéliumok jelennek meg a fertőzés helyén. Az idő múlásával vörösesbarna termőtestet növeszt, színét a gomba spóráktól kapja. A puha termőtest nem kapcsolódik erősen az aljzathoz. A szegélye, amit növekedési zónának is neveznek, kívül fehér marad. A termőtesten kívül a jellegzetes szürkés, erős szövedékű, roppanóan törő gombafonal kötegei (hifái) is követhetik a termőtestet. Az épületeink veszélyes károsítója, gombafonalaival az épületben képes a falakat is átszőni, keresve a cellulóz tartalmú anyagokat.

Reves (vörös vagy barna) korhadás

Vörös, reves, vagy destrukciós korhadásnak is nevezik, és elsősorban a faanyag holocellulóz (cellulóz, poliózok) összetevőit bontja le. A visszamaradó lignin a lejátszódó reakciók hatására sötétbarna, vöröses színt vesz fel. A károsodott faanyagban hosszanti és haránt repedések keletkeznek. A folyamat végén a faanyag teljesen apró, porszerű anyaggá esik szét. Színe sötétedik, rozsdabarna, majd feketésbarna lesz. A károsítást így jellemezzük minden olyan esetben, amikor gombafonalat, vagy termőtestet nem találunk.

Fehér korhadás

A fehér (maró, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest fehéres-szürkés, fehéres-sárgás lesz. A későbbi állapotban a cellulózok és a hemicellulózok is lebontásra kerülnek és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

Fenyő lemezestapló (Gloeophyllum abietinum)

A termőtest félkör alakú, konzolos, szalagszerűen összenőtt vagy az aljzaton szétterülő, felülete nemezes, húsa barna, lemezei egymástól távol állnak. Fenyőfélék gyakori és jelentős károsítója. Repedéseken keresztül fertőz, a faanyag belülről korhad, csak vékony, kéregszerű réteg marad épen. Szárazságtűrése nagy, évekig életben marad, majd nedvesség hatására tovább bont. A faanyagot barnán korhasztja, amely azután lemezesen, majd kockásan szétesik. A gombafonalak a lemezek mentén jól láthatók.

Házi kéreggomba Antrodia sp. (Poria csoport)

Egyes gerendákon kiterjedt szürkés-fehér színű, csöves termőteste figyelhető meg. Ez a gomba barna korhadást okoz. veszélyes cellulózbontó. Kártétele emlékeztet a könnyező házigomba kártételére, de nedvesség igénye sokkal nagyobb. Kiszáradás során ugyan inaktívvá válik, de életképességét több évig képes megtartani, és ha nedvességhez jut, ott folytatja a károsítást, ahol abbahagyta.

Kemény fekvőtapló (Phellinus cantiguus)

Élőfán és elhalt faanyagon károsít, megtalálható a szabadban, és beépített faanyagon egyaránt. Termőteste kéreg-, varszerű, húsa parafaszerű, kemény, színe sárgásbarnától barnáig változik. Fehér korhadást okoz.

Pincegomba (Coniophora puteana)

Barnakorhadást okozó polifág gombafaj. Elszaporodásához magas nedvességtartalomra van szüksége, optimuma az 50-60% fanedvesség. Faanyag szempontjából ez már a rosttelítettségi határ feletti nedvességtartalom, ami azt jelenti, hogy a sejtek üregeiben is megjelenik a víz. A hőmérsékleti optimuma 22-24°C. Jellegzetes fekete színű legyező formájú micélium kötegei nem csak fán, gyakran a falon is megjelennek. A termőteste az aljzaton elterül, fehér szegélyű, kezdetben sárgás, majd szemölcsössé, a spóráktól barnává válik. A házigombához képest vékonyabb a termőtest vastagsága. A házigombához képest az aljzathoz jobban kötődik. Bontásképe a könnyező házigombához hasonlóan köbös, apró kockákra bontja a fát, bontása savas kémhatású, ami gyakran kiindulása lehet a házigomba megjelenésének. A védekezés a gomba ellen egyszerűbb, mint a házigomba esetén. A gomba nedvesség megszüntetésével elpusztul. Spóráinak fertőző képessége rövidebb idejű, mint a házigombáé.

Labirintustapló (Daedalea quercina (L.)

Legyező alakú termőtestei általában 5-20 cm szélesek, vastag oldalt álló, gumószerű, félgömb alakúak, egymás fölött rendszerint több termőtest összenő. Felülete krémszínű, idősen barnásszürke, később feketéssé válik, bibircses, sugarasan ráncos, kissé körkörösen árkolt. A teteje néha parafaszínű, körben kissé sávos. Lemezei is krémszínűek, szürkések, vastag falúak, tekervényes labirintust alkotnak (innen a neve). Pórusai megnyúltak, a spórapor fehér színű. Az egész termőtest szívós, parafaszerű, bőrszínű, vagy sárgásbarna színű, nincs különösebb szaga. Nagyon nehezen választható le a faanyagról. Többéves, barnakorhasztó faj, szaprobionta. Elsősorban erdőkben tölgytuskókon terem. A tölgy nehezen lebomló gesztjét is elkorhasztja. Beépített faanyagon egyre gyakoribb. Viszonylag nagy a vízigénye, párás vizes helyeket kedveli. A megtámadott faanyag szilárdságát elveszti, kockásan törik. A lignint is bontó ún. lakkáz enzimet tartalmaz, amely a réz bázisú hatóanyagokat tartalmazó faanyagvédőszerekkel szemben nagymértékben ellenállóvá teszi a gombát. Képes semlegesíteni a tölgyfa tartósságát jelentősen növelő csersavat is. Az ellene való védekezés fontos része, hogy a termőtesteket el kell távolítani, a megtámadott faanyagot el kell égetni és a környezetét fertőtleníteni kell.